A pszicho szó arról árulkodik, hogy a lelki dolgokon van a fókusz. Ami azt jelenti, hogy segít Neked abban, hogy tisztábban lássad, meg tudjad fogalmazni, és ki tudjad fejezni érzéseidet.

Azért dráma, mert dramatikus módszereket használunk. Ez azt jelenti, hogy sok mozgásos, interaktív játék vár rád. Sőt belebújhatsz olyan szerepekbe, amik segítenek megérteni cselekedeteidet, reakcióidat bizonyos helyzetekben. Ne színházi szerepekre gondolj, hanem életszerepekre (pl: főnök, édesanya, testvér, férj, stb.) - semmi szükség színészi tehetségre, képességre. 

Mert együtt sokkal könnyebben megy a szembenézés és a megküzdés a nehézségekkel. Nagy erőt ad, ha megérzed, hogy nem vagy egyedül, vannak bajtársaid, segítőid. Megtapasztalod a segítés, összetartozás élményét is, pozitív erejét.

Mert játékban megélheted a spontaneitást, kreativitást, szabad lehetsz. A játék örömteli dolog, amihez pozitív érzelmek kötődnek. Könnyebben megy olyan helyzeteket feldolgozni, amikhez mélyen átélt, meghatározó érzelmek tartoznak. Az egész játék "mintha térben" játszódik, vagyis nem a valóságban, csak az érzelmek valóságosak. Azaz minden megtörténhet, amire vágysz, de a valóságban nincs rá lehetőség.

Felmelegítési fázis

A pszichodramatikus ülés elején a vezetők játékra hívnak, amely arra szolgál, hogy felmelegedj, érkezz meg a csoporthoz érzelmileg is, és megérezzük, hogy ki, milyen hangulatban van jelen, milyen fajta játék lenne ideális a csoport lelkiállapotának. Ennek a szakasznak következő része a "bejelentkező kör", amikor a csoporttagok megosztják, milyen érzések vannak bennük, és mik voltak a múltkori találkozás óta azok a helyzetek, amik érzelmileg megérintették. Ezt a szakaszt a játékra hívás zárja: a vezetők felkínálják a lehetőséget, hogy aki szeretné fogalmazza meg a kérdését, amire választ szeretne kapni, és amivel tudna most foglalkozni. Ezt a csoporttag székbe húzással jelzi. A játék "ajánlatok" közül a csoport dönt, úgy hogy annak a széke mögé áll, amivel szeretne aznap foglalkozni. Aki mögé a legtöbben állnak, annak a játékával fog folytatódni a nap.

Protagonista játék

A vezető kérdések segítségével igyekszik a kiválasztott csoporttag (=protagonista) problémáját körbejárni, és megtalálni azt a kulcsjelenetet, amely vélhetőleg érzelmileg pillanatnyilag a legjobban megérinti. Ezután a játékos saját emlékezete szerint berendezi a teret, ahol a jelenet játszódik. A berendezés azt a célt szolgálja, hogy a protagonista minél jobban át tudja újra élni azt a jelenetet, és megszülessen az az érzelmi állapot, ami annyira megérintette. A felidézett (esetleg elképzelt) jelenet szereplőit a csoporttagok közül választja ki a protagonista. Egyesével hívja be a szereplőket, bemutatja őket, és előjátssza a jelenetet az ő szemszögükből. A behívott csoporttagoknak csak meg kell ismételniük, amiket a protagonista mondott vagy tett. Ezáltal a mellékszereplők is teljesen bele tudják élni magukat a protagonista történetébe. A pszichodráma vezető feladata, hogy eljussanak a protagonista konfliktusának mélyebb rétegeihez, nem tudatos összefüggéseihez. Így gyakran nem egyetlen jelenet, hanem több történés bemutatására kerül sor, mely láthatatlan szálon kapcsolódik össze, és ugyanakkor a korai érzelmi sérülésnek a fonalára fűzhető fel. A gyermekkori élmény intenzív újraélése hozza létre a katarzist. A múltbeli és jelen tapasztalatok nagy érzelmi hőfokon egyesülnek és adaptívabb (hatékonyabb, egészségesebb) viselkedést eredményeznek.

A szeretet katarzisa

A legutolsó ülés rész az átélt élmények, érzések megosztása, az önismereti szálak tudatosítása. A protagonista is átélheti a bajában érzett részvételt, a megkönnyebbülés örömét, és azt, hogy nincs egyedül ilyen fajta problémájában. Ezt nevezi Moreno a szeretet katarzisának.

A sharing (megosztás) fázisában azok a csoporttagok, akiket érzelmileg érintett a játék, a történet, megoszthatják hasonló jellegű élményeiket. 

A következő rész, hogy a kiválasztott szereplők elmesélik, hogy a pszichodramatikus játék során mit éreztek a protagonistával szemben, hogy érezték magukat szerepükben. A protagonista ezzel lehetőséget kap arra, hogy egy olyan társ, aki a realitásban nem részese életének, a csoportban azonban érzelmileg részese a játéknak, a választott szereplő szemszögéből, világosítsa meg a helyzetet. Ez már az intellektuális megértést, feldolgozást is segíti.

A játék feldolgozásának harmadik szintjén a csoporttagok megjelölik, melyik szereplővel, annak melyik szintjén tudtak azonosulni. Ez lehetőséget ad a játékban megmutatott megoldásától eltérő formák, elgondolkodtató érzések, összefüggések megvilágítására. (Egyes szám első személyben történik mindez, elkerülve az ítélkezést, tanácsadást, kritikát, minősítést.)